NAGYKÖVETEINK

Nagy érdeklődéssel olvastam leveleteket és bár az én babám még csak 3 hét múlva bújik elő, ha lehetséges akkor szeretnék jelentkezni a posztra.

Jelenleg 43 éves vagyok és első gyermekemet várom, apja 47 éves és ez már nem az első terhességünk, az első 10 hetesen vételessel végződött 3 évvel ezelőtt, de mégis úgy döntött, hogy 12 hetesen kisétál az életünkből, 4.5 évig voltunk együtt. Igazából azóta sem tudom, hogy mi játszódott le benne igazából és talán már nem is fogom megtudni, egy idő után elveszti a jelentőséget. Annyit viszont elmondhatok, hogy 6 hetesen jöttem rá hogy terhes vagyok.

Nőgyógyászom mindkét terhesség alatt ugyanaz volt, így mikor elmentem hozzá ő azt tanácsolta, hogy tudva hogy az első terhesség vételessel végződött inkább várjak amíg 8 hetes leszek és utána mondjam el az érintetteknek, mert addig bármi történhet. Ismerve, hogy az apuka mennyire idegeskedő típus és jómagam is végig izgultam minden pisilést és a korai terhesség minden pillanatát úgy gondoltam, hogy ez egy reális gondolat és már titokban terveztem is, hogy mondjam el neki a nagy hírt a 8. héten! Közben sajnos elkövettem az a hibát, hogy anyukámnak, aki stroke-os mozgássérült és én ápoltam, el mondtam a nagy hírt. Úgy éreztem, hogy valakinek muszáj elmondanom és szerettem volna ha kicsit jobban odateszi magát és többet segít nekem és ez így is történt. A hetedik héten bevéreztem es apuka pont itthon volt, hívtam gyorsan a nőgyógyászt, hogy mit csináljak majd ezt követően elmondtam neki a terhességet és hogy miért tartottam titokban előtte, úgy tűnt megértette.

100% biztos voltam hogy megint vetélni fogok. Majd 2 hétig nem történt semmi és végül a baba megmaradt. A 10. héten újra bevéreztem, de ekkor már rögtön mentem az orvoshoz és hála istennek a baba megmaradt. Apuka eközben magában túl kombinálta a dolgokat és egy alkalommal a kocsiban nekem esett, hogy miért nem neki lett először elmondva, innentől kezdve elindultunk a lejtőn. Ő áthatolhatatlan falakat emelt és ‘vaddisznóként’ viselkedett majd 12 hetesen elköltözött.

Azóta semmi változás nem történt és már nem is várom, hogy bármi változás történjen kapcsolatunkban. Ő közben már amúgy is elkezdett hazaköltözni Erdélybe és az évvégével végképp elhagyja Magyarországot. Sem a babáról, sem arról nem hajlandó beszélni, hogy mi is játszódott le benne azokban a hetekben, de gyanítom, hogy az igazi ok számára nem a terhesség nem elmondása volt, hanem megijedt a felelősségtől, mert talán már ő sem hitte, hogy sikerülni fog a baba.